2009. szeptember 30., szerda

Bogoly Berti-féle minden ízű drazsé

Ahol az Anyukám felnőtt, ott mondogatták, hogy "az élet cukor, csak tudni kell szopogatni."
A tegnapi fenomenális estém után megjegyeztem, hogy én szopok, igen erőteljesen, de az én cukrom legalábbis hányás ízű, bár hozzátettem a kísértet ízű rosszabb lehet.

Azt nem is mondtam, valami hihetelen insporáció folytán tegnap írtam a "gaz csábítónak" néhány sort, mire reagált sajátos védekezésével. Na, akkor elszakadt a cérna, olyat írtam neki válaszba, hogy asszem többé nem kell tartanom attól, hogy ismerősöm lesz. :D
Nem bánta meg. Sőt. Jobb is, hogy végre kimondtam egy csomó dolgot, ami fojtogatott. Talán pont ezzel lépek a "gyógyulás" útjára.
(Bár ez még nem annyira jelentkezik, na de nem várhatok csodát...)

A mai napom amúgy gyönyörű volt. Menten szétrobban a fejem, felidegesített az egyik vezető, és még jó pofát is kellene vágnom mindenhez. Ma erre nem vagyok alkalmas.

Sőt, amilyen fáradt vagyok, az írásra se...

2009. szeptember 29., kedd

'Don't think of me'

Egyszer már kezdtem blogot...akkor sem tudtam, hogyan is kell ezt igazán csinálni.
Habár ez egy kvázi napló, amiben önmagmanak nem kellene magam bemutatni, de ha véletlen valaki (bárcsak sokak) benéz ide, mégis tudja már kitől olvas, hát mondok pár szót.
Gabi vagyok, viszonylag kis városban lakok, amit nagyon szeretek. 26 múltam, két diplomával igen magas pozícióba tornáztam fel magam: eladó/pénztáros vagyok. Fogjuk rá, hogy szeretem, de azért szeretnék majd egyszer íróasztal mögé ülni, és logisztikával foglalkozni, ha lehet olyan cégnél, ahol használhatom az angol, finn és német nyelvtudásomat.
Ennyit magamról, nagy vonalakban, aztán, amikor nem ilyen célzottan magamról írok, úgyis igazabb kép alakul ki, mintha itt ecsetelgetném milyen vagyok.

Ma a kertben fogalalatoskodtam, tekintve, hogy szabadnapos voltam. Hódoltam a tűzgyújtási és égetési szenvedélyemnek. Biztos valami furcsa piromán dolog ez nálam, de szeretem nézni a lángokat, őpiszkálni a hamut, hogy fellobban-e még. Közben pedig remekül lehet gondolkozni. Egyedül is van az ember, a tűzzel nem sok dolog van, ha már egyszer valóban meggyulladt, csak rá kell rakni, figyelni, hogy a tűzrakóból ne essen ki semmi...de emellett, olyan jól ellehet az ember lánya a gondolataival. Sőt, még énekelni is lehet, hisz a kutya se hallja. (Bár lehet, a szomszéd kutyájának erről más a véleménye, nem kérdeztem, nem vagyunk valami szívélyes viszonyban-biztos fogorvosnak néz, mert mindig a fogait mutogatja, szoktam is dicsérni érte.)
No, szóval elmélkedtem az elmúlt időszak nagy szívfájdalmán. Magam sem értem mitől keveredtem bele ebbe az egész sztoriba ilyen mélységekig. (A most bekapcsolódóknak:) volt egy haverom, aki a volt gimis osztálytársnőmmel jár, 8 éve, régóta mondogatott nekem szépeket, meg próbálkozott, de eddig mindig hárítottam. Most június elején viszont csak sikerült összekavarodnunk. És ez addig fokozódott, hogy én totál szerelembe estem, míg ő valószínűleg csak játszadozott, vagy nem tudom. Lényegtelen is, mert ő nem árulja el, én meg már nem próbálom tőle megtudni. Csupán néha gondolatban beszélgetek vele, hátha valami új, és jó jut az eszembe közbe. Persze nem jut semmi az eszembe, amit eddig ne sejtettem, vagy tudtam volna.
Maximum olyan mondatok, amiket még el kellett volna mondanom neki, amivel hátha felnyitom a szemét, vagy legalább kiugrasztom a nyulat a bokorból, hogy megtudjam mi is volt részéről ez az egész.

Fantasztikus kedvem kerekedett ettől az egész gondolkodástól, ami amúgy is egy megterhelő tevékenység :D. Hazajöttem, felléptem MSN-re. Egyik közös haverunkkal beszélgettem, kár volt.
Múltkor azt hittem, csak idegből hozzám vágott egy enyhe sértést. Most közölte, hogy direkt volt. Elméletben lezártuk a témát. Gyakorlatban meg nem óhajtok vele társalogni sem a szerelmi életemről, sem másról. Ez nekem amúgy nem jó dolog. utálok haragban lenni bárkivel, haragtartó meg igen ritka esetben vagyok. Attól tartok most mégis ez forog fenn.
Mondjuk legalább őszinte volt, ezt is értékelni kell.
És az i-re a pontot az tette fel, hogy belépett MSN-re maga a "gaz csábító" is.

Ennek örültem leginkább.


Végezetül közre adnám egy tavalyi gyöngyszememet, ami a mostani lelki állapotomra is nagyon igaz.

Üres lap

Ajkamra száradt
Kimondatlan szavak
Torkomat perzselő
Eltitkolt mondatok
Szívemben égő
Leíratlan gondolatok
Idegtépő érzések
Ennyit hagytál
S egy üres lapot
Melyet, ha még lesz
Erőm teleírhatok.